Mi a Tudatosság?

Misztikumok nélkül, egyszerűen az emberi lét megújulásáról, hogy képesek legyünk együtt kilépni a megszokott sztereotípiákból, az újra és újra ismétlődő lelki és fizikai válságokból.

A történelemnek egy olyan korszakában élünk, ahol az embernek rá kell ébrednie, hogy sorsát Önmaga irányítja és teremti, az ismétlődést önmaga hozza létre. Rá kell, hogy ébredjen, hogy a régi szokásaival csak régi módon folytatódik és ismétlődik minden tovább. Ma már sokan, nagyon sokan akarják az új változást. Miért nem történik mégsem meg? A régi életforma és gondolkodásmód nem tud megújulni, mert ezt is mindenki a régi módon akarja. Ebből következik, hogy az „új” meglátása sem tud megtörténni a régi szokásos módon. És főleg ez az, amire fel kell figyelnie mindenkinek. Ez a kulcs az újhoz. A régi módon nem lehet újat teremteni. Új tehát csak új módon jön létre.

De hogyan lehet új módon? Az már ismert, hogy ha nem megy a régi módon, akkor másképpen kell. De mégis, itt akad el mindenki, még a tudományok kutatói is. Azt mondják, most „paradigma, vagy dimenzióváltásra” van szükség, avagy ez egy „kvantumugrás”, stb. De ki érti ezt? Ők talán megértik kutatásaik alapján, elemzik, de még mindig nem tudják ők sem, hogy ez a meglátás és elemzés is a régi módon történik. Természetesen vannak, akik közülük kutatás és elemzés közben ráeszmélnek a valóságra, de azt nem tudják, hogy miközben elmagyarázzák másoknak, azt a régi módon teszik újra. Az emberek tehát ismét a régi módon hallják tőlük a régi szavakat. Nem elég, hogy végre, a valami újra vágyó ember keres és kutat, a tudósok is keresik és kutatják, hogy hogyan érvényesítsék elméleteiket, meglátásaikat. Az ezotéria által köztudatba bekerült – sajnos a lényegi meglátás hiánya miatt közhelyként használt - kifejezések, „legyünk tudatosak”, „ébredjünk tudatunkra”, a „gondolat teremt”, a „vonzás törvénye” bizony az új keresésére utalnak, de ezek emlegetése, ezekre való utalás, és mindenféle magyarázata sem eredményezi a dolgok új módon való megélését, történését. Tehát mindenki keresi és kutatja az újat, de nem veszi észre, hogy csak a régiből kiindulva, a régi módon teszi azt.

A Buddhisták Buddha szavait nem úgy értik, ahogyan mondta, akik a Bibliát olvassák saját elképzeléseik szerint értelmezik azt, ugyanúgy, ahogyan Krisztus, vagy a megvilágosodott mesterek szavait is. Ezért nem tudják az emberek követni tanításaikat. Csak azt hiszik, hogy a szerint élnek. Persze lehet tiltakozni, vitatkozni velem és megmagyarázni, de hát, mint már eddig kiderült, az is bizony a régi módon történne.

Aki tudatosan él, annak a régi szavak mást jelentenek. A tudatosság közös nyelvünk. Tudatosan mindenki egyformán érti. Nem gondolkodik róla senki. A tudatosság másként látás. Mondhatnám, hogy új látásmód, de valójában régi, a minden emberben benne rejlő őstudás az, ami felszínre kerül. Nem kell tehát semmit sem keresni és kutatni. A tudatosság itt és most van. De még mindig ki érti ezt?

Igen, éljünk tudatosan. Hmm… hihetetlenül egyszerű. A tudományok általi csodálatos kutatások fontosak a megértéshez, de az agyban a pillanat tört része alatt lezajló - az ember számára észrevétlen – folyamat felismerése adja a választ. Választ a szokásainkra, arra, hogy azok hogyan tudnak megszűnni. Választ az érzelmeinkre, hogyan irányítják gondolatainkat, ezáltal cselekedeteinket, és hogyan jönnek létre ezek következményeként azok a történések, események, amelyeket éppen el akartunk kerülni, illetve hogyan jönnek létre ugyanígy azok, amiket meg akarunk valósítani. Válasz arra, hogy mi magunk irányítjuk érzelmeinket, és ez által kezünkbe kerül életünk irányítása. Azt is tapasztaljuk egyben, hogy ez mindig is így volt, csak nem tudtunk róla, nem voltunk rá tudatosak. Ebben az esetben lehet kijelenteni, hogy tudatosak vagyunk. A tudatosságot tehát nem lehet megérteni, vagy elérni, csak élni. Ekkor ébred rá aki megéli, hogy akivel azonosította magát, csak egy gondolat volt a fejében, hitt valamit arról, amit most valóságként tapasztal. Az a szeretet, amire mindig vágyott, vagy amit szeretett volna megadni, az itt van és áramlik. Egy jó tanács! Mivel ezt sem tudja agyunk a szokásos módon felfogni, ezért nem szabad róla semmit hinni, vagy gondolni.

A szubjektív valóság tehát, a valóságról való gondolkodás, és a tökéletesre való vágyakozás. Az objektív valóság tökéletes, tehát gondolkodás és vágyakozás nélküli jelen.

Visszatérve írásom elejére, bármit gondol bárki arról, amit most elmondtam, csak a szokásos módon, saját agyi, érzelmi reakcióival tudja értelmezni. Ez pedig még mindig a régi hitrendszerből fakadó, régi módon való gondolkodás, nem más, mint egy ítélet. Érdemes tehát az ítéletek és bírálatok helyett belevágni, megismerni valódi Önmagát. A helyett, amit hitt, - úgyis mondhatnám, a tudatlanság helyett, - megtapasztalni a mindig is jelenlévő valódi tudást. Megláthatja akkor, hogy nem létezik más, csak a tudatosság. Éppen úgy, mint amikor rosszat álmodik valaki éjjel, és amikor reggel felébred, azt mondja, „jaj de jó, hogy csak álmodtam, így nem igaz az egészből semmi sem”. Ugyan ez történik, amikor valaki ráébred tudatosságára, a valóságra és boldogan mondja, „jaj de jó, semmi sem igaz abból, amit eddig hittem”. Ha most bárki úgy érzi, hogy ez felfoghatatlan, vagy misztikus, rendben van. Adjon magának egy esélyt ennek a megtapasztalására, a régi elutasítás helyett. Sok ezren megtették. Többen vannak, mint hinnék.

Teremtsük együtt összefogva, tudatosan új módon a jövőnket, szeretettel, elfogadással egymásra figyelve!

A CSENDO előadásokra szeretettel várok mindenkit, akinek fontos Önmaga, a jövő nemzedéke, az országunk, és a Föld jövője.

Csattos Ilona