Ki vagyok én?
Már a kérdés feltevésénél is össze vagyok zavarodva; ki teszi fel a kérdést?
Ki tesz fel egyáltalán kérdést? Ki akar válaszokat állandóan?
Az következik ebből, hogy minden ilyen párbeszéd, kérdezz-felelek csak az elme kreációja?
(Agyalás, mint ez is itt...)
A Szeretet (állapotának) átélése/megtapasztalása érdekében tehát nem tehetek semmit?
Sőt, bármit teszek, az pont ellene hat?
Persze, bármit megteremthetek magamnak ebben az álomban; de minek, hiszen ez úgysem valós – tehát teremteni sem érdemes igazán, mert akkor leragadok ennél a teremtősdi játéknál?
Jól értem, hogy amit tehetek az annyi, hogy amíg egyszer csak meg nem történik, addig figyelem magam/az elmém/egóm, és élvezem az álmot; de tudom, hogy álmodom, és tudom, hogy felébredek? Most, ebben a pillanatban?!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Oldal küldése ismerősnek
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?v=YWwe8HzUJu8
a lány megkapta válaszát a
a lány megkapta válaszát a hasonló jellegű kérdésére.:)
Sok válasz van, ahány labda
Sok válasz van, ahány labda pattogni tud egyidőben, pedig csak 1 van...
Válaszd ki magadnak a pihenőhelyedet, ahol; vagy amiben lecsendesedsz. Akkor az ezer kérdés elmúlik, csak 1 valami marad: egyre közeledő halkulás, nyugalom.
Tulajdonképpen egy Csend..marad veled, benned.
Ha sok a rohanás a fejemben, akkor segítek magamnak, pld.az egyik ilyen segítségem, hogy elképzelek egy gyönyörű nagy kertet. Olyat, amiben az én fáim, virágaim, bokrai vannak ültetve. Olyan,mint egy park. Ahogy én ezt elképzelem, közel jön a nyugalom, a szemlélődés, a kellemes levegő, a harmónia, a virágok, növények szépsége. S, ahogy ezt belül szemlélem, egyre közelebb, egyre beljebb vagyok a csendbe.
Aztán már nem kell tovább a kert sem, mert a Csendben éled az élet, s ha költő lennék, így írnám: tovább abban zenélek. De úgy is írhatom, csak hallgatok, saját visszhangjaim lecsendesednek, kinyílik a béke és nyugodt vagyok. S ilyenkor már tudok róla, hogy vagyok, nem a problémáim, a gondolataim, elképzeléseim, hanem valami ami a Csendből szövi álmát majd valóságát.