Misztikumok nélkül is meg lehet élni a teljességet! Misztikumok nélkül a „megvilágosodásról”

Vannak akik elutasítják, s vannak, akik sok-sok információval rendelkeznek ebben a témában. Sokszor nincs különbség közöttük, mert tiszta képet senki sem lát. Akit nem érdekel, nem foglalkozik vele, akit meg érdekel, keres, kutat, de valójában nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit is keresnek és mit is kutatnak.

„Teljesedj ki Önmagadon belül!”, Éld meg a teljességet!”, „Éld meg magad!”, „Éld meg a pillanatot!”, „Légy a pillanatban!”, Légy jelen!”, Éld meg a most-ot!”, „Meg akarok világosodni!”, stb. Már aki egyáltalán tudja, vagy hallott arról, hogy mi a teljesség, mi a pillanat, mit jelent, hogy „jelen” lenni, mi az, hogy a „most-ot” élni, mi maga a „megvilágosodás”?
Sok ilyen és hasonló divatos kifejezést használ ma az ember, hiszen mindenki akarja a változást, és ezért a legtöbben nagyon sok mindent megtennének. Hallották sokan ezeket a kifejezéseket, s azt, hogy amikor ez történik az emberrel, akkor jól érzi magát. Különböző iskolák tanítják ma már, hogy az élet nem az, aminek az ember hiszi, és sokan beszélnek a megvilágosodásról, amihez szorosan hozzákapcsolják a fenti vágyott állapotokat, mint a megvilágosodáshoz vezető utat. Különböző módon gyakorolnak az emberek, meditálnak és keresik azokat a technikákat, amivel elérhetik azt. Ma már természetesen nagyon sok könyv ír ebben a témában, amely még jobban lendületbe hozza az embereket, hogy maguk is megélhessék azt. De hogyan? Hogyan lehet megélni azt, amivel nem is vagyunk tisztában, hogy mi is az.

Hogyan vágyhat bárki is arra, amiről nem is tudja, hogy micsoda?
Az ember alapvető érzelmi gátja, mely tudattalanul irányítja életét, a FÉLELEM. Amit az ember nem ismer, azaz ismeretlen számára, félelemmel tölti el, akár akarja, akár nem. Tehát hiába veti bele magát az ismeretlen megismerésébe, nem veszi észre, hogy félelme által csak magyarázatokat talál, mely segítségével anélkül, hogy tudna róla, eltakarja félelmeit. Ezek a magyarázatok alakultak át különböző iskolákká, irányzatokká, vallássá, amelyek felöltöztetik, köntöst adnak rá, s különböző hitrendszereken keresztül adnak lehetőséget, hogy az ember tovább kereshessen. Ezzel semmi baj nincsen. Teljesen rendben van, hiszen az ember több ezer év óta keres és kutat. Keresi az igazságot, ami nem más, mint az emberben öröktől fogva benne rejlő tudás. Az ÉLET egy csodálatos játék, s hogyan lehetne megfejthető, ha nem ez lenne a játéka? Azt, hogy ezt megfejtse, tudnia kellene, hogy egyetlen csapdája az embernek a saját félelme. Sokan mondják, hogy szükséges félni, mert ez véd meg minket attól, hogy ne kövessünk el hibát. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy azért keres, kutat mindenki, mert újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Tehát nem ebben az értelemben van szükségünk a félelemre. Mert, hogy valóban szükségünk van rá, s az abból fakadó összes negatív érzelemre is, hogy a pozitív változást meg tudjuk élni, csakhogy, ezt teljesen másképpen kell gondolni. A. Einstein szerint „Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta”. Tehát nézzük meg, hogyan kezdhetünk el másképpen gondolkodni. Amit az ember Önmagáról, másokról, és a világról gondol, pontosan fordítva van. (Részletekbe most nem megyek bele, a 4 napos ÉLET-Terápia program egyik célja, hogy nagyon egyszerő nyelvezeten keresztül, az ember ezt megélhesse). Tehát el kell kezdenünk fordítva gondolkodni. Ha felismerte és szembesült a problémájával – ide tartoznak a testi-lelki betegségek is – eddig elkezdett ellene küzdeni, harcolni, megszabadulni tőle, akkor most tegye az ellenkezőjét. Hagyja abba a küzdelmet, harcot, és csak egyszerűen „vegye észre” a félelmet, és az abból fakadó negatív érzelmeit, - haragot, keserűséget, bánatot, sértődöttséget, ellenségességet, közömbösséget, stb. Ehhez képest láthatja meg, hogy mi az, amiben ezek az érzelmek megakadályozzák, hogy eredeti célját, ami helyett a problémája megjelent, elérje. Az eredeti kitűzött cél eléréséig, annak folyamatában nem a céljára figyel, hanem az előbb felsorolt érzelmekre fókuszál, s így ezek irányítják tovább tetteiben. Tehát eltér céljától, csak ezt nem látja, mert a félelemből fakadó érzelmei eltakarják a valóságot. Ez az a félelem, amire szüksége van az embernek, mert másképpen, hogyan ismerné fel, hogy nem jó irányba halad? Szüksége van tehát az embernek a szenvedésre, kudarcra, betegségre, mert addig, nem látja meg, hogy nem azt az életet éli, amire lehetősége van. Ehelyett kifogásokat gyárt, a körülményekre hárítja, - betegség, kudarc, szenvedés -, s már nem is a saját dolgára figyel, arra, amit el szeretne érni, hanem azzal foglalkozik, hogy mi akadályozza meg őt abban. Így hát mindenki benne marad a problémájában. Kicsit bonyolultnak tűnhet, amit fentebb leírtam, de aki eddig ezt meglátta és megtapasztalta, azt mondta, és szó szerint idézek, „Te jó ég ilyen egyszerű ez?”

Egy újabb fejezetet lehetne kezdeni a következő mondatomból „az embert nem a körülményei határozzák meg, hanem Õ maga hozza létre a saját körülményeit”. Persze vitatkozni lehet ezen a hagyományos gondolkodásmóddal, de az új szerint értelmetlen, mert azzal az egész megérthetővé válik.

Nézzük hát meg, hogyan lehet akkor kiteljesedni, és békés, boldog, harmonikus életet élni, akár, - akinek így tetszik – „megvilágosodni” anélkül, hogy tovább keresgélne bárki is bármit. A teljességnek, a kiteljesedésnek, harmóniának az elérése csak azon múlik, hogy az ember – abbahagyja a régi gondolkodás módján keresztüli önbecsapásait, s a titok, hogy „hogyan lehetek Önmagam”, és a fentiek megismételve, amit mindenki keres, ebben az újfajta gondolkodásmódban rejlik. Mindenkiben benne van ez a képesség, nem kell hozzá semmi, csak másképpen látni és gondolkodni, illetve vágyakozás helyett az embernek rá kell magát szánni és „kifogás” helyett tenni.

Tehát bárki elérheti és megtapasztalhatja az áhított Önmagán belüli teljességet, egyensúlyt, valóban misztikumok, eszközök, technikák, módszerek és vallások nélkül is, ráadásul „félelmetes” gyorsasággal. Számomra ez már nem titok, s azok számára sem, akiknek megmutattam.