Félelemről - Fájdalomról

Merre mész, ha már mindenfelé ugyanazt a rémes álmot látod? Merre visznek szemeid záruló pillantásai?
Merre van a kiút? Létezik olyan egyáltalán?
Mit találsz, ha bepillantasz a kietlen és sivár, képzeleted- és éhséged-alkotta lelki mezőre?
E ködös, kihalt térség lebegő selyemfüggönye mögött felsejlik-e még néha a törékeny remény?
Már csupán fájdalom és félelem közé dermedve.
A didergés csontot roppantó. Élesen hatol legrégibb és legmelengetőbb gyönyöreid mélyére is, és tövestül csavarja ki őket puha párnás bársonyfelhőik melegéből.
A fény szíved mélyén szinte láthatatlanul pislákol már.
Elvesztél.
A félelem az ismeretlentől és a megbízhatatlantól mindent elemésztett.
Egyedül a fájdalom kopogtat fagyos lelked jégpalotájának szürke fényű, kopott ablakán.

Mióta térsz erre a helyre vissza nap, mint nap?
Halott az érzés és halott a kíváncsiság.
Nem izgat már a holnap, sem a tegnap csodái.
S legkevésbé a ma jelenléte.

Hagyd, hogy átérezd e fájdalmat. Minden, ami érzés felolvasztja a hideg dermedtséget, melyet magad hoztál létre évmilliók szenvedése által. A hűvös, kábító szél faggyal zárta le szíved ajtaját. Lelked melegét azonban nem érintheti semmi sem. Tüze mindenen áthatol, és bármikor felperzseli a komor bút, a dacot és a reménytelenséget.
Mi az, amire valójában vágysz? Mire csillan meg szemedben a szerelem fénylő fénysugara? Mi felé visz vágyad kéje? Merrefelé lakozik igazi önvalód átlátszó fényessége?
Honnan jön az elkápráztató kéjhullám?
…A vágy az életre és a boldogságra.
…Az igazi szépségre és a szerető puhaságra.
Lelked bársonyfüggönye átöleli vágyadat az igazi kéjre, az igazi könnyedségre, az igazi izzadásra, az igazi lebegésre.

Beleengedni magad ismét az érzések tengerébe.
Mindegy, hogy mi jön szembe, csak fejest ugrani benne most, ebben a pillanatban. És a mostaniban ugyanúgy.
Félelem, fájdalom? Meddig fájhat? Csak mostanáig. A következő élmény már másról zeng benned. Hagyd, hogy belehalj most a fájdalomba. Belehalj a félelembe, belehalj a meghalásba. Add meg magad mindannak az érzelemnek, amit gondolataid hoznak létre benned. A gondolatok azonban ne hagyd, hogy elsodorjanak. Az érzés kelti életre szívedben a szeretetet, még akkor is, ha szomorúságból alakul át gyönyörré benned. Az érzelem, ha valóban megadod neki magad, örömmé válik, ha teljes szíveddel éled át.

Megfoghatatlan.
A végtelen érzésének gyönyöre leírhatatlan.
Tapasztalás tapasztalat nélkül.
A jelen élvezete a múlt tanulságai és a jövő reménye nélkül.
Örökkévaló, egyhelyben keringő, végtelen körforgás, a mozdulat mozdulatlanságában időzve. Örökké ebben a pillanatban.
Bennem, benned. Egy és ugyanaz.
Egy a megfigyelő, egy a látó.
Egy az érzés, egy az érző.
Egy a létezés, egy a létező.
Egy a pillanat, egy a mozdulat.
Egy a történet, egy az élet.
Egy.

Egy vagyok a mindenséggel, egy vagyok az egységgel.
Egy vagyok önmagammal, az érzéseimmel, a gondolataimmal.
Minden, amit észlelek lelkem része, hová taszíthatnám akkor el magamtól?
Ez mind én vagyok.
Egy.

~Nerella